Magunkról

A kezdetek (Picó olvasatában)

      Az úgy volt, hogy gyerekkorom óta mindig volt kutyám. Agaram. Hogy milyen? Természetesen afgán. Akivel egyszer már megtörtént, hogy társául szeg?dhetett egy ilyen "csodalénynek" - olyanok ?k, mint a mesék titokzatos, varázslatos unikornisai- az soha többé nem tud szabadulni hatásuk alól.
Az els? kutyámat 14 évesen kaptam (mert megettem a tökf?zeléket) anyukám engedélyével. Azóta eltelt majd' húsz év..., ma már egyikük sem sétál, már egyikük sem sétáltat. Csak remélhetem, hogy együtt vannak újra valahol, s várnak rám türelmesen, mint régen, hogy hazaérjek a suliból... Most is van három "egyszarvúnk" : Kroksi, DeeDee meg a Zsabu. Hálás vagyok minden percért amit együtt töltünk, köszönöm, hogy részese lehetek életüknek. Szóval, az én szívem teljesen telve van az afgán agarak iránti mérhetetlen szeretettel és odaadással.
      De egyszer újra megtörtént velem a csoda, elég volt hozzá néhány kép az újságban. Elmondtam és megmutattam mindenkinek: "-Nekem ilyen kutyám lesz." Nem hitte senki, de én tudtam: "Ásó, kapa, nagyharang, én a tied, te az enyém!" (tudják, mint a mesében...) Módszeresen láttam a feladat megvalósításához. Szarvas agaras képeket fénymásoltam és ragaszgattam felt?n? helyekre (hátha valaki megérti a célzást és bekapja a horgot), leveleket írtam a Mikulásnak, a Jézuskának (valószín?leg a húsvéti nyulat is megkerestem volna, ha tavaszig nem érek el átüt? sikert). Eljött hát a karácsony, hidegen, havasan, feny?szagúan, és persze egy kicsit b?g?sen, mert az én kutyusomnak nem volt se híre, se hamva. Olyan titokban szervezték meg, olyan összeesküvést sz?ttek a hátam megett, amilyenre csak a legsötétebb, legvérzivatarosabb történelmi id?kben volt példa. Mire emlékszem? Feny?, gyantaszag, fények. És ott volt ?. Az én pici Nyuszimanóm. Kicsi volt, fekete és büdös. Sose láttam még ilyen szépet. Szerelem els? látásra. Lincoln keresztnév második látásra (ébredésre?), Abraham Lincoln és a fekete körszakáll után szabadon. Azóta eltelt három év. Sok minden változott, most rettent? nagy, ezüst szín? és jószagú. De valami egyáltalán nem változott: az az áhitat, az a szerelmes révület, ami mindig elönt, ha rágondolok, ha ránézek.
      A történetnek persze nincs vége, ahogy a lejt?n sincs megállás. Azóta gazdagabbak vagyunk még egy kutyafival ("-Csak megnézni jöttünk a kiskutyákat...", a többit találják ki), ? Martin Luther King után kapta a Luther nevet. Mit kell róla tudni? Talán csak annyit, hogy április 1-jén született és ebben minden benne van. Imádom a bolondos jellemét, gyönyörködik a lelkem, mikor a vele egyid?s Cincérkével (? a kisfiam) órákon át "beszélgetnek". Zsák a foltját... Utolsó szerzeményünk egy kis kutyan?ci, ? feln?ttként érkezett hozzánk. Bellát én vettem a Balinak, mire is? Karácsonyra. Mikor is? Persze, hogy augusztusban. Mert nemcsak decemberben lehet karácsony...

A kezdetek (Apa tollából)

Három éve rágta Picó (életem párja) a fülemet "néhány látott kép miatt", hogy szeretne egy Deerhound-ot. Ekkor három afgán agárral éltünk együtt és már számtalan kutyán voltunk -sajnos- túl életünk során, tehát elmondhatjuk magunkról, hogy nem vagyunk kezd? kutyások.
Elkezdtem mozgolódni és a fajta után kutatni, érdekl?dni. Akkor derült ki, hogy az országban még nem született bejegyzett Deerhound és tudomásom szerint ekkor mindösszesen csak kett? szuka volt honosítva. Legnagyobb szerencsémre októberben születtek Magyarország els? Deerhoundjai, akik közül az ország legels? születés? Deerhound-ját Lincolnt (Kyle Von Schloss Neusschwanstein) sikerült megvásárolnom. Linit 2002 december 24-én este annak rendje és módja szerint Picónak ajándékoztam. Az ?rület nem ért véget Lincolnnal, azóta háromtagúra b?vült a deerhound csapat. Luthert (Ted Von Schloss Neusschwanstein) fiam születésekor vásároltuk, hogy együtt n?hessenek fel (valójában Picó a "gyerekért" kapta. ). Szerintünk így Ágostonban az állatok iránti szeretet és tisztelet érzése sokkal hamarabb kialakulhat. Az utolsó jövevényünk Bella (Bellinda Paluduz) , aki már felnötten, két évesen került hozzánk. Bella eredend?en Lincoln els? kutya mennyasszonya volt és már régóta szerettem volna a maglódi bandában tudni, mely vágyam két hónapja teljesült is.
Jelenleg így éldegélünk mi Maglódon hat kutya (három afgán agár és három deerhound) társaságában.

2008.október.18-án este 8¹⁵ -kor Lincoln R.I.P.

2009.08.      Kroksi       R.I.P.

2009.10.23. Zsabuka   R.I.P.